Nem mindegy azonban, hogy a konyhában használt energiákkal hogyan bánunk. Ez szerencsére nem művészet, egészen egyszerű praktikákra kell csak odafigyelni. Sok remek menü készülhet a megspórolt energiaköltségből.

Ahogy a személyekre szabjuk az étel mennyiségét, és az étel mennyiségéhez igazítjuk a főzőedényt, úgy a főzőedény méretéhez célszerű kiválasztani az annak megfelelő főzőlapot.

Teljesen mindegy, hogy gázrózsáról, hagyományos, kerámia főzőlapon készítjük az ételt, minden méretet össze kell hangolni.

... és a forma

Elektromos főzőlapnál annak tisztasága is segíti a hőátadást. Ha itt-ott van egy odaégett ételfolt, már nem tökéletes az illeszkedés az edény és a főzőlap között.

Néha pedig egyszerűen muszáj megválnunk a nagyitól örökölt, jócskán eldeformálódott lábosoktól is, mert ha egy edény alja már nem egyenletesen lapos, a hőátadás energiaveszteséghez és így nagyobb fogyasztáshoz vezet. Ha a nagyi lábosa szép emlékeket idéz, és amúgy mutatós is, ültessünk bele inkább virágot.

Persze, hogy ezt mind tudjuk, csak sokszor nem figyelünk rá. Pedig ez is pénz.

Fel a kalappal

A fedő – hacsak nem kell főzés vagy melegítés közben kevergetni az ételt – mindig meggyorsítja a melegítési folyamatot, hiszen az edényben emelkedő hőt az edényen belül tartja, így az étel hamarabb eléri a kívánt hőfokot. Fedő használatával akár 30% energiát takaríthatunk meg ahhoz képest, mintha fedő nélkül főznénk.

A 70-es évek végén jött divatba Magyarországon a kukta, amely minden „rendes” konyhának nélkülözhetetlen főzőeszköze volt. A hermetikusan teljesen lezárható edényben kétségtelenül sokkal gyorsabban, így kevesebb energiával készült el a csülökpörkölt, viszont mivel nem volt szabályozható, néha felrobbant a benne keletkező túlnyomástól, és mint kiderült, az alumínium alapanyag is kifejezetten káros volt az egészségre. A hatékony fizikai működést napjainkra a modern technológiával tökélyre fejlesztették: a mai kukták biztonságosak, szabályozhatók, környezetkímélők és szépek is. Ismét helyük van az okos konyhában: akár 30-40%-kal lerövidítik a főzési időt, a főzéshez használt energiának pedig akár a 70%-a is megtakarítható.

Aki továbbra is bizalmatlan a kuktával szemben, ne feledkezzen meg a fedőről. Fontos, hogy az mindig az edényhez illeszkedő méretű legyen, mert egy ferdén felhelyezett fedő is többszörözheti az étel elkészítéséhez szükséges energiafelhasználást.

Senkit nem biztatunk arra, hogy ezt felejtse el, de arra igen, hogy ezeket az ételcsodákat tartsa meg a különleges alkalmakra, esetleg ünnepekre, amennyiben azok az ideálistól messze több energiafelhasználással kerülhetnek csak az asztalra. Mert a többi napon sokkal jobban járunk a kevesebb energiával elkészülő, ám ettől még nem kevésbé ízletes ételekkel. Kevesebb energiát igényel pl. a párolás. Ha a zöldségeket kevés vízben pároljuk vagy gőzöljük, vagy ha nem főzzük teljesen puhára, vagyis kevesebb ideig főzzük, az kifejezetten jót tesz a vitamin- és rosttartalmuknak. Ha sütjük vagy pirítjuk a zöldséget, ugyanígy igaz: ha rövidebb ideig hevítve roppanósan hagyjuk, megmarad az íze, a színe és a vitamintartalma is. A zöldségek puhára főzése a vitaminok halála, és feleslegesen több energia.

A főzésnél használt vizet előforralhatjuk vízforralóval, így a fazékban hamarabb elérhető a kívánt hőfok. Az előforralással akár 20%-kal kevesebb energiával forraljuk fel a vizet.

Spórolhatunk azzal is, ha előre tervezve a nyersanyagokkal, egyszerre több napra elegendő ételféle megfőzésére egy kicsivel több időt szánunk. Ilyenkor a tűzhely és a sütő egy felmelegítéssel több feladatot hajthat végre.

Érdemes összehangolni tehát több nap megfőzni-, megsütnivalóját. Praktikus olyan ételekkel tervezni, amelyeknél igaz az, hogy az ízek másnapra érnek össze igazán. Összességében a főzés így kicsit több idő, de sokkal kevesebb energia.

Még több sütnivaló, kevesebb energia

Két, hőleadás szempontjából alulértékelt szakasza a sütési folyamatnak a sütő felmelegítése és lehűlése, ugyanis mindkettőnél jelen van a hasznos hő. Számos étel vagy sütemény már a felmelegítésnél is behelyezhető a sütőbe, az utóhő használata pedig – amikor a sütés befejezése előtt 5-10 perccel lekapcsoljuk a sütőt – akár 10-15%-os energiamegtakarítást eredményezhet. Mind hússütésnél, mind rizs vagy burgonya főzésénél remekül hasznosítható az utóhő.

Receptekben a sütési útmutatónál már felfedezhettük, hogy megkülönböztetik a légkeveréses és az alsó-felső sütésre fordított időt. A légkeveréses sütésnél a sütőtér hőmérséklete egyenletesen oszlik el, ezért alacsonyabban tartható, és az étel elkészítése is rövidebb ideig tart. Ahol van, ott érdemes tehát a légkeveréses sütési módot választani, mert az alsó-felső sütésnél 20%-kal gazdaságosabb.

Praktikus háziasszonyok ügyes megoldása a tepsiben sütött egytálétel, ahol a hús és a burgonya egy hő alatt, együtt puhul és sül meg – és persze a puhítási szakaszban lefedve hamarabb. Ezzel gyakorlatilag egy teljes köretfőzési energiát megtakaríthatunk.

Megoszlanak az álláspontok a mikrohullámú sütő jótékony vagy káros hatásait illetően, ezt mi most nem fogjuk feszegetni. Akik használják, azoknak szól, hogy melegítésnél az ételre helyezett fedél lerövidíti a szükséges időt, és egyenletesebb melegedést biztosít. Viszont a mikrosütővel nemcsak melegítésnél érdemes számolni, hanem főzésnél is. Ugyanis kisebb adag étel megfőzése esetén akár 90%-os az energiamegtakarítása.

A törődés haszna

Ahogy mindenre, úgy a tűzhelyre is igaz, hogy a törődést meghálálja. Amit fentebb már írtunk, a tisztán tartott főzőlap tökéletes illeszkedést, így tökéletes hőeladást biztosít, a tisztán tartott sütő pedig jobban visszaveri a sütéshez értékes hőt.

Mindenki szeret a sütőbe kukucskálni, piroslik-e a hús, vagy feljött-e már a piskóta. De csak a tiszta ajtón lehet átlátni. Homályos ajtót nyitogatni kell, márpedig olyankor nemcsak a piskóta zuhan össze, de minden egyes ajtónyitás jelentős hőveszteséget is jelent.

A főző- és sütőfelületek tisztántartásával a készülék éves energiafogyasztásának akár 10%-a is megtakarítható.

Ha sütéskor fedéllel ellátott tepsit vagy sütőzsákot is használunk, az nemcsak a sütési időket csökkenti, hanem a sütő szennyeződését is megakadályozza. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy ételmaradékos tálat vagy egy máshová nem férő konyhai bármit sebtében betoltunk a sütőbe – ne tegyük. A nedvesség károsítja a berendezést, és rontja a hatékonyságát.

A hűtőszekrényünk hűti a frissítőinket, tárolja és frissen tartja a napi betevőnket, konzerválja a későbbre tartogatott ételeket, és ismeri az esetleges függőségeinket. Tartalma kis túlzással többet árul el rólunk, mint a csillagjegyünk. Szinte már bizalmi vele a kapcsolatunk, ezért – bevalljuk vagy sem – olykor az egyik legfontosabb szereplő az életünkben és az otthonunkban.

Egy átlagos hűtőszekrény 2 kWh áramot fogyaszt naponta. Itt most arról lesz szó, hogy hogyan, milyen körülmények között, illetve milyen szokásváltoztatásokkal lehet ideális mértéken tartani az energiafogyasztását.

Beállítások:

A hűtőszekrény jól szellőző, száraz helyiségben, meleg hősugárzástól mentes helyen van jó helyen, a hátfala és a fal között minimum 5 cm távolság tartásával. Ez a megfelelő távolság ahhoz, hogy szellőzni tudjon, mert ha ezt nem biztosítjuk, akkor a szerkezetből távozó hő felhalmozódik, és így több energiára lesz szüksége ahhoz, hogy elvégezze a feladatát, azaz hűtsön.

Minél melegebb hőmérsékletű helyiségbe kerül a hűtő, annál több energiát fogyaszt. Ha 1 °C fokkal emelkedik a belső, konyhai hőmérséklet, akkor a hűtő 5%-kal több energiát használ a beállítás szerinti hideg hő tartásához. Nem megfelelő helyen kár 30%-kal is több energiát fogyaszthat.

Kövessük az ajánlott belső hőfokbeállításokat is: a hűtőszekrény 7 °C-on, a fagyasztószekrény 18 °C-on működik ideálisan.

Az élelmiszer tárolása:

A hűtő belső hátfalán összegyűlő pára egyfelől egészségtelen, mert baktériumok bölcsője lehet, de veszélyezteti a működést is. A párából képződő vízcsepegés ugyanis tönkreteheti az ajtógumit melegen és így rugalmasan tartó fémszálat, és ha az ajtógumi hideg, akkor merev lesz, nem szigetel rendesen, vagyis több energia kell a hűtéshez. Hogy elkerüljük a páralecsapódás kialakulását, alapvetés, hogy semmilyen élelmiszer ne kerüljön „csupaszon” a hűtőszekrénybe, vagyis minden, amit beteszünk, legyen száraz csomagolásban. Dobozban, zacskóban, fedett edényben vagy akár csak egy papírcsomagolásban, de az étel ne érintkezzen közvetlenül a hűtő légterével. Ez az élelmiszer szempontjából is hasznos, hiszen nem szárad ki, ami arra hajlamos.

A hűtőszekrény teli szeret lenni. Ilyenkor a belső terében a levegő áramlása megtörik, a nagy mennyiségű hideg étel a hőtehetetlenség miatt jobban tartja a hideget, mint önmagában a készülék. Így a beáramló levegő is jobban és gyorsabban le tud hűlni. Pakoljuk tele bátran, csak meleg ételt ne tegyünk bele, mert azzal pont az ellenkezőjét érjük el – a lehűtése pluszenergiát igényel.

A hűtőszekrény folyamatosan azon dolgozik, vagyis arra fordítja az energiát, hogy a beállított hideget megtartsa. Ezért minden olyan mozdulatra, mozzanatra figyelnünk kell, amely megnehezítheti a munkáját – és aztán emeli az energiaköltségünket.

Spórolhatunk az energiával, ha a fagyasztóból kivett ételt már jóval a fogyasztás vagy feldolgozás előtt kivesszük, és egyszerűen áttesszük a hűtőszekrénybe. A fagyasztott étel ugyan lassabban enged ki, de a hűtőszekrény munkájából átvesz, ami így kevesebb áramot kell, hogy felvegyen a hőtartáshoz.

Spórolhatunk az energiával, ha rendet tartunk a hűtőben. Ha átlátszó dobozokban, típusonként mindig azonos polcon vagy rekeszben tároljuk az ételeket, gyorsabban megtaláljuk, amit keresünk, így kevesebb ideig lesz nyitva az ajtó, kevesebb meleg levegő áramlik be, és a készülék kevesebb áramot vesz fel a visszahűtéshez.

Mind a hűtő-, mind a fagyasztószekrény esetében előnyösebb a többrekeszes vagy fiókos, mert abban könnyebb rendet és átláthatóságot tartani, rövidebb ideig kell nyitva tartani az ajtaját, kevesebb hideg levegő áramlik ki. A fagyasztó tartalmáról érdemes (állandóan frissített) listát vezetni, ezzel is csökkenthető a keresgélés és az ajtó nyitva tartásának ideje.

A hűtőterek ki-be rakodásakor a páraképződés, páralecsapódás miatti jegesedés befolyásolja a készülék működését, teljesítményét.

A hűtő mumusai: a jég és a por

A hűtőszekrény hátoldali rácsára rakódó por csökkenti a hőleadást, ami tartós, akár 20%-os fogyasztásnövekedést okozhat. A hűtőrács, illetve a kondenzátor és a kompresszor évi egyszeri leporszívózását meghálálja a készülék.

Ha jég képződik a hűtőszekrényben vagy a fagyasztóban, az automatikusan nagyobb energiafogyasztást jelent. Egy centiméter vastag jég kétszer akkora energiafogyasztást eredményez, ezért rendszeresen olvasszuk le a mélyhűtőt. A leolvasztási funkció helyett használhatunk 80 °C-os forró vizet is, ezzel is energiát takarítunk meg. A fagyasztó kiürítése és kikapcsolása után helyezzük a forró vizes edényeket az üres fagyasztóba, és zárjuk be az ajtót. Egy óra múlva óvatosan el lehet távolítani a jeget. Szárítsuk ki jól a belső felületeket, mielőtt a készüléket újra üzembe helyeznénk.

Ha túl gyorsan képződik jég a mélyhűtőben, az arra utalhat, hogy az ajtók nem záródnak tökéletesen. Ha a jégréteg eléri az 1 cm-t, akkor legjobb, ha kiürítjük és leolvasztjuk a fagyasztót. Szerencsés esetben elég, ha csak letisztítjuk az ajtót és ellenőrizzük a gumitömítések épségét. A glicerin meggátolja a dérképződést, érdemes vele áttörölni a fagyasztó belső felületét.

Ha a fentieket betartjuk, a törődés hasznaként a hűtőszekrény átlagos áramfogyasztásának akár 30%-át megspórolhatjuk.